Először is elmondanám, hogy ez jól jöhet annak, aki nem érti, netalántán lusta elolvasni, pedig egy novellát össze kell foglalnia az irodalomdolgozatban (mint a legtöbb iskolában).
Rövid tartalom:
A könyv tizenhat novellából áll. Ezek a novellák összekötődnek, megfogalmazásuk módjában, illetve abban, hogy egy osztály tagjait, és történéseit mutatja be. Kétféle novellatípus van benne. A jellem- és a helyzetkomikum. A jellemkomikum az, amikor a szereplő nevetséges (Reggel hétkor), a helyzetkomikumban viszont maga a helyzet nevetséges (Magyarázom a bizonyítványom)
Én mindkét fajtából fogok egyet-egyet kiválasztani, és (lehetőleg) normálisan leírni.
Reggel hétkor:
Röviden arról szól, hogy a novella főszereplőjének (Bauernek) reggel csörög a vekkere. De a fiú, aki nem kifejezetten van oda a koránkelésért nem akar felkelni. Hirtelen eszébe jut, hogy a földrajzot még át kéne néznie, ezért elkezd öltözni. Egy komoly {és mellesleg rém unalmas} monológ játszódik le a fejében. A monológ, és egyben a novella, úgy ér véget, hogy kiderül, hogy időközben visszafeküdt az ágyba, és elkésett. Szóval ha úgy nézzük a monológ, gyakorlatilag átmegy az álomba.
A jellemkomikum elemei az, amikor a monológ átmegy álomba, és ahogy ezt Karinthy leírja {nem tudom ki hogy van vele, de szerintem minden volt benne, csak komikum nem... Belekeveredés annál inkább}. A monológ elején ott tart, hogy félálomban végiggondolja az óráit, majd eszébe jut, hogy át kell néznie a földrajzot. Megpróbálja elmondani magában a Dániáról szóló tananyagot, de ahogy egyre jobban visszaalszik a tananyag elmosódik, és olyan képek jelennek meg előtte, hogy felel, majd végül hadvezérként képzeli el magát.
Magyarázom a bizonyítványom:
Ez arról szól, hogy a novella főszereplője a szüleinek magyarázza el, hogy miért lett rossz a félévi bizonyítványa {de olyan ötletesen, hogy ezt én is be fogom vetni}. A novella azzal a frappáns beszólással záródik, hogy "... de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva..."
Ebben már jobban láthatók a komikus elemek {mondhatni, hogy ez volt az egyetlen, ami tetszett, és mosolyogtam rajta}, mint az előzőben.
Viszont itt helyzetkomikum van. A novellát az teszi viccessé, ahogy a fiú megpróbálja elkerülni a szülei haragját, és különböző, lehetetlen, mentségeket hoz fel rá. Olyanokat mond, hogy a tanár félreírta, meg, hogy ez még nem végleges, és végül azt, hogy a tanár pikkel rá {örök klasszikus}, sőt, még nyomozást is akar indíttatni, mert egy jeggyel jobbat érdemelt.
És jön a saját vélemény...:
Na, akkor kezdjünk a jóval. Az egyetlen novellával, ami tetszett. Szerintem ebben jelenik meg a humor, de itt nagyon... A többi lényegeset meg leírtam feljebb.
Akkor térjünk is át a feketelevesre...
Elvileg a novellákat átjárja az életöröm, de én majdnem öngyilkos lettem mire kiolvastam. Egy hosszú órát elvett az egész az életemből! (Cirka 80 oldal az egész, én meg nagyon gyorsan olvasok)
A novellák műfaja humoreszk. Azaz benne van az a szó, hogy humor. Ergo valószínűleg viccesek a novellák! De a humor és én elkerültük egymást, mert hogy nem nevettem az is biztos!!!!!!!
Félreértés ne essék, nem azzal a fanyar humorral van bajom, ami elvileg átjárja az egészet. Luca tudja bizonyítani, hogy nekem ilyen humorom (is) van. Nekem azzal van bajom, hogy ez a fanyar humor nem jelentkezett benne! Fogalmam sincs, hogy hova tűnt, de egy osztálytársam se találkozott vele.
És a másik... A szereplők belső monológjai! Lehet, hogy Karinthy ezt viccesnek szánta, de én csak szimplán skizofrénnek éreztem őket. Mondjuk, egész jól elszórakoztam rajtuk, amikor elképzeltem, hogy ezt Gollam mondja...
Most "kinek ajánlom"-ot nem tartok, mert ez kötelező olvasmány, ergo valaki vagy kiolvasta, vagy ki fogja olvasni, vagy átugrotta az egészet úgy ahogy van.
Remélem hasznos volt a mai kis agymenésem (vagyis inkább csak az eleje) :)
Puszi: Sarah
Ui.: Ajánlom Prosmasninak ;)
